A turizmus megtorpanása lehetőséget kínál a régóta fennálló problémák megoldására: a Fővárosi Önkormányzat a turisztikai szervezetekkel együttműködve rendezi a szállodahajók színvonalas kiszolgálást és kikötési rendszerét.
A budapesti hajózás leglátványosabb részét a szállodahajók jelentik, melyek a turisztikai vonzerejét kihasználva, elsősorban a belvárosi partszakaszokon kötnek ki. A budapesti szállodahajó-forgalom az elmúlt két évtizedben folyamatosan növekedett, az idegenforgalomnak ez az ágazata olyan népszerű, hogy még a 2008-as gazdasági válság sem érintette, a növekedés pedig az elmúlt években még gyorsabb volt. Ugyanakkor a szállodahajók belvárosi kikötése nem csak a helyi lakosok és a Duna-parton kikapcsolódni vágyó budapestiek, hanem a kikötői helyzet megoldatlansága miatt a hajóstársaságok és utazásszervezők körében is fokozódó nyugtalanságot jelent. A Hableány tragikus katasztrófája pedig arra is rámutatott, hogy az intenzív forgalom már nem csak a parton, hanem a vízi közlekedésben is konfliktust okoz.
A konfliktus sokrétű, melyben senki nem jár jól
A belvárosi Duna-partokon egyre nagyobb számban megjelenő szállodahajók jelentős hatást gyakorolnak a vízparti területek használatára és a városképre. Telepítési helyük sok szempontból nem optimális, együttélésük funkcionális zavarokat okoz.
Miközben a hajós forgalom a folyóparti városkép szerves része, értékvédelmi okokból kiemelten fontos a Világörökség részét képező belvárosi partok látványvédelme – mind a partról való kilátás, mind a part látképe szempontjából. A viszonylag magas szállodahajók kitakarják a Duna-parti látványt, ami miatt romlik az alsó rakparton kialakított vagy tervezett gyalogos sétányok, illetve a Duna-partra kifutó parkok és közterek turisztikai vonzereje. A part látképe szempontjából különösen zavaró, amikor akár négy sorban is állnak egymás mellett a hajók.
A nemzetközi vízpart-fejlesztések tapasztalatai szerint a vízre telepített funkciók, kikapcsolódást nyújtó úszóművek növelik a parti közterek népszerűségét és gazdasági jelentőségét is. A szállodahajók jelenlegi, hosszú partszakaszok teljes elzárását eredményező elhelyezése lényegében megkérdőjelezi a pesti alsó rakpart tervezett átalakítását, nyüzsgő Duna-parti közösségi élet megteremtését.
Látni kell azt is, hogy a jelenlegi helyzet a szállodahajók szempontjából is előnytelen. A hajók infrastruktúra- és forgalmi kapcsolatokat igényelnek, melyeket a rakparti autós forgalom vagy épp az időszakos rakpart-megnyitások akadályoznak. A színvonalas kiszolgálás érdekében a kikötői infrastruktúra kiépítésére és folyamatos fejlesztésére van szükség, mely a Fővárost terheli. A turistahajók a város turizmusának fontos elemét képezik, ezért a konfliktusok megoldása csak akkor valósítható meg, ha a szállodahajók kikötésére a belvárostól nem távoli, megfelelő parti kiszolgálással rendelkező helyet lehet kijelölni. A korábbi fejlesztési elképzelések erre a szerepre a jelenleg igazából funkciótlan Bálna melletti partszakaszt tervezték kijelölni, amelynek végrehajtása azonban a bonyolult tulajdoni viszonyok miatt elakadt.
A Bálnához költöznek a szállodahajók
A kikötés eddig jellemzően Pesten a Belgrád rakparton és a legforgalmasabb partszakasz, a Lánchíd közvetlen környezetében, illetve Budán a Margit híd és a Batthyány tér között történt.
A Duna-partok felszabadítása, a Duna és a városlakók közötti közvetlen kapcsolat megteremtése régóta a budapestiek vágya, és a Főváros egyik kiemelt célja is. A koronavírus-járvány nyomán leállt a nemzetközi turizmus, azonban az újraindulás lehetőséget teremt az újratervezésre és a helyzet rendezésére. A főpolgármesteri program célja, hogy a hajók tartósabb kikötésére szolgáló kikötőket a folyó külsőbb szakaszaira, valamint a függőleges partszakaszokra költöztessük, így a lépcsős partfalaknál az emberek találkozhatnak a vízzel. E mellett a vízi közlekedés biztonsága és a vízparti lakosság védelme érdekében szükséges a hajók közlekedésének, energiaellátásának szabályozása is.
Kiemelkedő összvárosi érdek fűződik ezért ahhoz, hogy a Margit híd és Szabadság híd közötti partszakaszon a szállodahajók kikötésének lehetősége megszűnjön, és helyette a pesti oldalon a Bálna előtti partszakaszon, illetve a budai oldalon szükség szerint jelöljünk ki kikötőhelyeket. Ezeken a partszakaszokon nem csak a közterületi problémák oldhatók meg, de a hajók számára szükséges parti kiszolgálás (turistabuszok várakozása, turisztikai szolgáltatások népszerűsítése, közmű-ellátás stb.) is rendezett formában megoldható. A Főváros a Magyar Turisztikai Ügynökséggel együttműködve megkezdi annak a feltételrendszernek a kialakítását, amely mindezt lehetővé teszi. Ezzel az évek óta „partra vetett halként” tengődő Bálna épülete is új szerepbe kerül, a budapesti dunai turizmus centrumaként. Az épületben állandó kiállítás, konferenciaterem, turisztikai információs központ is helyet kapna.
Bár a Fővárosnak a vízi közlekedés szabályozására nincs hatásköre, a kikötők térbeli széthúzásával a hajók közlekedését is kedvezően tudjuk befolyásolni, tehermentesítve a legforgalmasabb belvárosi folyószakaszt – amely az újabb balesetek és esetleges tragédiák megelőzése érdekében kulcsfontosságú.
