A koronavírus-járvány lecsengésével a világ szinte miden nagyvárosa azonos problémákkal néz szembe. Egyrészt biztonságosan kell újraindítaniuk az életet, felkészülve egy esetleges második hullámra, másrészt ki kell védeniük a helyi gazdaságot sújtó káros hatásokat. Az olykor ellentétes irányú intézkedések összehangolása sehol sem könnyű. Ugyanakkor szinte mindenhol adott a lehetőség, hogy a karantén alatti Csipkerózsika-álom után ne csak egyszerűen újrainduljon a város, hanem sokkal jobb és élhetőbb formában szülessen újjá. Lássuk, másoknál hogyan zajlik a nyitás.
Maszkok és fertőtlenítők
Bár az egyes nagyvárosok a járvány utáni újraindulás különböző fázisaiban tartanak, az elővigyázatosság valamennyiüknél megmaradt. A maszkok szinte mindenhol kötelezők a közösségi közlekedési eszközökön, és a mások által is használt terekben A portugál Guimarães például húszezer darabot szerzett be, Vilnius kétezret – kifejezetten az idős polgárainak –, Párizs pedig 2,2 milliót rendelt, így minden lakosára jut egy mosható, 10-20 alkalommal használható darab.
Franciaország fővárosában nem csak osztogatják a maszkokat, de igyekeznek monitorozni is a használatukat: egy ideje maszkfelismerő rendszert tesztelnek a metrón. Igaz, ennek megítélése azért nem mindenhol egyértelműen pozitív – többen a személyiségi jogok megsértésétől tartanak. Az 1500 buszmegállóban elérhető ingyenes kézfertőtlenítő viszont vitán felül népszerű intézkedésük, de New Yorkban is kihelyezett fertőtlenítőkkel igyekeznek elejét venni a fertőzésnek a közösségi közlekedésben.
Távolságtartás
A fertőzés megelőzésének ugyanakkor a legegyszerűbb módja, ha az emberek távolságot tartanak egymástól. Az újraindulás éppen ezért mindenhol óvatos. Szófiában például minden megnyíló közintézmény, legyen az állatkert, könyvtár vagy múzeum, legfeljebb harminc százalékos kihasználtsággal üzemelhet.
Számos helyen – így Gentben és Párizsban is – útburkolati jeleket festenek fel a gyalogosoknak. Ezzel segítik a kötelező távolság betartását, elsősorban azokon a helyeken, ahol hosszabb időt kell eltölteni várakozással. Cardiffban egészen meglepő módon egyirányú járdák és sétálóutcák kialakításával igyekeznek elejét venni annak, hogy az embereknek túl közel kerüljenek egymáshoz.
Egyirányú gyalogos utcák terve Cardiffban (fotó: covidnews.eurocities.eu)
Mivel úgy lehet legkönnyebben megelőzni a tömegek kialakulását, ha megfelelő nagyságú teret hagyunk az embereknek, majdnem minden nagyvárosban van olyan terület, amit teljes mértékben a gyalogosoknak és kerékpárosoknak adnak át. Ahogy nálunk hétvégente a pesti alsó rakpartot.
Brüsszelben az egész városközpontra olyan szabályokat vezettek be, mintha lakó-pihenő övezet lenne. A legnagyobb megengedett sebesség 20 km/óra, a gyalogosok pedig az úttestet is használhatják. Los Angeles két városnegyedében is általános sebességkorlátozást vezettek be hasonló okból. Hágában az iskolák környékén zárják le az utcákat az autóforgalom előtt azokban az idősávokban, amikor a gyerekek érkeznek és távoznak. Ezzel nem csak a fertőzés, de a balesetek veszélyét is csökkentik.
Athén történelmi központjából is kitiltották az autókat. Egyelőre csak ideiglenesen, de a hosszútávú tervek között végleges gyalogoszónák kialakítása szerepel. Hasonló intézkedéseket hoztak Madridban is. Azzal, hogy több lett az olyan terület, ahol biztonságosan sétálhatunk, nem csak a távolságtartás vált könnyebbé. Egyúttal a környezetkímélőbb, fenntarthatóbb és kevesebb helyet igénylő közlekedési formák előretörését is támogatják. Ugyanakkor vannak ennél közvetlenebbül ható intézkedések is, melyeknek az autóforgalom visszaszorítása, és a kerékpáros közlekedés támogatása a cél.
A legtöbb nagyváros vezetése ugyanis nem szükségmegoldásként tekint ezekre az intézkedésekre, hanem lehetőségként: most végre meg lehet tenni azokat a lépéseket, amiket „békeidőben” sokkal nehezebb lett volna.
Kevesebb autó, több kerékpár, biztonságosabb közösségi közlekedés
A leggyorsabb és leghatékonyabb beavatkozások, amelyeket Budapest is megtett, a kerékpársávok kialakítása volt. Párizsban közel 50 kilométer út nyílik meg a bringásoknak a város belső területein kerékpársávok kijelölésével és az autóforgalom kizárásával. A későbbi elképzelések szerint mintegy további száz kilométeres hálózat köti majd össze a külső kerületeket és az agglomerációt a városmaggal. A kerékpárhasználatot támogatásokkal is ösztönzik: az intézmények tárolóépítésre kérhetnek pénzt, a bringával közlekedő polgárok pedig szervizre, felújításra.
Ideglenes kerékpársávokkal találkozhatunk Európa-szerte, Dublinban, Berlinben, Brüsszelben Rómában vagy épp Milánóban is. A tengeren túl is hasonló a helyzet Sydney-től New Yorkig, illetve számos amerikai városban.
Ideiglenes kerékpársáv Melbourne-ben
Budapesthez hasonlóan – ahol a MOL Bubi egyszerűbb és jelképes összegű bérlése jelentős áttörést hozott – sok helyen a közbringarendszerek fejlesztésével népszerűsítik a biztonságosabb és zöldebb közlekedési módokat. Madridban 4800 új elektromos kerékpárt helyeztek üzembe, az Egyesült Államok több nagy városában, így például Chicagóban vagy Detroitban ingyenes lett a közösségi kerékpárhasználat.
A közösségi közlekedés forgalma a világon mindenhol visszaesett, hiszen az emberek joggal tartottak attól, hogy zárt térben legyenek együtt másokkal. Általános jelenség, hogy szigorú korlátozásokkal igyekeznek biztonságosabbá tenni ezeket a járműveket mindenfelé (kötelező maszkviselés, csökkentett utaslétszám), és vannak helyek, így például Prága, ahol kedvezményekkel próbálják növelni a népszerűségüket.
Több nagyvárosban, Aucklandtól Bostonig a nyomógombos gyalogátkelőhelyeken állították át a lámpákat automatikusra. Ezzel nem csak a gyalogosokat juttatták előnyhöz az autósokkal szemben, de csökkentették az olyan felületek számát is, amelyeket sok embernek kell megérintenie. A növekvő autóforgalom megfékezésére, és az élhetőbb városért Párizsban ismét fizetőssé tették a parkolást – ezt Budapest egyelőre nem lépheti meg a kormány rendelkezése miatt.
Segítség a bajbajutottaknak
A szerencsésebb nagyvárosokban, amelyeket nem sújt külön terhekkel az állam, igyekeznek saját forrásból támogatni a polgárokat. Londonban például kilencmillió fontot fordítanak a felnőttképzésre, ezzel is igyekeznek elejét venni a közelgő válságnak. Austinban a művészeket segítik anyagilag, akik az elmúlt hónapokban munka nélkül maradtak, és sokuk még ma sem tudja, mikor állhat újra közönség elé. Honoluluban ingyenes mentális segítséget nyújtanak a lakosoknak a nehéz időkben – természetesen a járványhelyzetnek megfelelően, online.
Lilleben – hasonlóan ahhoz, amit Budapest is tervez – az energiatakarékos felújításokat támogatja a város. Ezzel nem csak élhetőbb és könnyebben megfizethető környezetet teremtenek a rászorulóknak, de fenntarthatóbbá teszik a várost, sőt támogatják az építőipart is.
A legnagyobb bajba a vendéglátás és a turizmus került. Ezek támogatásával sok városban egyszerre igyekeznek segíteni a helyi vállalkozásokat és újraéleszteni a közterületeket. Több helyen – Budapesthez hasonlóan – elengedik vagy csökkentik a bérleti díjakat. Düsseldorfban nagyobb teraszhelyeket engedélyeznek. Ezzel nem csak több bevételhez juttatják a bajba került vendéglátóhelyeket, de biztonságosabb környezetet is teremtenek, ahol könnyebb betartani a szükséges távolságot az emberek között.
Vilniusban ezen is túl mennek: a belváros sétálós részei gyakorlatilag egy nagy összefüggő vendéglátóhelyként is értelmezhetők, annyira szét vannak szórva a távolságot betartó asztalok, és annyira nem számítanak a máskor érvényes határok.
Vilniusban gyakorlatilag az egész belváros terasszá alakult (fotó: S. Ziura / vilnius.lt)
Bár a turizmust mindenhol igyekeznek talpra állítani, sok helyen úgy érzik, itt a lehetőség a korábban használt gyakorlatok újragondolására. Firenze, a világ egyik legfontosabb turisztikai célpontja, új rendeletekkel akarja visszacsalni polgárait a városközpontba. Az önkormányzat olyan szerződést szeretne kínálni a háztulajdonosoknak, amely vonzóbbá teszi a lakások bérlését a helyi családoknak, mint a turistáknak.
Mint látható, számos város bízik abban, hogy a vírusveszély elmúltával nem csak egyszerűen visszatérhetnek a régi életükhöz, de akár egy sokkal jobb hellyé válhatnak az újjászületés után.
Budapest mindenesetre erre készül.
(borítókép: Távolságtartást jelölő körök a new york-i Domino Park-ban. fotó: Paul Martinka / New York Post)
