Menü Bezárás

Helyi piacok segíthetik a város újraéledését 

Az elmúlt hetekben többször találkozhattunk a „tízperces város” kifejezéssel. Egy olyan Budapest víziójával, ahol minden elérhető távolságban van, és senkinek nem kell fölöslegesen utazgatnia ahhoz, hogy elintézze a dolgait. Egy ilyen településnek számtalan előnye van, és hogy nem elérhetetlen álomról van szó, azt bizonyítja a ma is működő piacok hálózata. Ezek a fedett csarnokok és nyitott vásárterek nem egyszerűen kereskedelmi szolgáltatásokat nyújtanak, annál sokkal többet jelentenek. A helyi gazdaság élénkítésében és a közösségszervezésben legalább olyan fontos szerepük van, mint az új városrészközpontok kialakításában. Az elmúlt években több budapesti piac újult meg a TÉR_KÖZ pályázat keretében, melyek jól mutatják az irányt, hogyan is válhat tízperces várossá Budapest.  

Miért jó, ha valami közel van? 

A XX. századi városokban igyekeztek nagy kereskedelmi központokat kialakítani, abban bízva, hogy ha mindent egy helyen lehet elintézni, akkor kényelmesebbek, gyorsabbak és olcsóbbak lesznek a szolgáltatások – vagyis mindenki jól fog járni. Ma már tudjuk, hogy ez nem így történtA távolabbról érkezők miatt megnőtt az utazások száma és hossza, ami forgalmi dugókkal és parkolási gondokkal jár. Míg a központ közelében lakók a zaj- és légszennyezéssel küzdenek, addig a távolabb élőknek egyre kényelmetlenebbé vált az ügyintézés, bevásárlás. Ezzel párhuzamosan a központtól távolabb eső részeken elhalt a kereskedelem, forgalom híján pedig nem csak az üzletek, de a közterületek is elnéptelenedtek. Tehát a nagyvárosok magjai gyakran a túlterheltség, a külső részek a kihasználatlanság miatt szenvednek. Miközben régóta folyik a vita arról, hogy milyen közlekedési eszközöket részesítsünk előnyben a nagyvárosokban, valójában a városszerkezet újragondolásával az utazások jó részét feleslegessé lehetne tenni. 

Egy tízperces városnak több kis központja van, ahol mindenki el tudja érni azt, amire szüksége van. Olyan távolságban, ami gyalog vagy kerékpárral is kényelmesen megtehető. A rövidebb utazásoknak és a zöld közlekedési módoknak köszönhetően tisztább és csendesebb város, az utcákon nincsenek dugók, és a parkolóhelyek egy részét hasznosabb célokra lehet felszabadítani. A városrészközpontok természetesen nem a nagyvárosi kereskedelmi központok kicsinyített másai, ezeken a helyeken emberléptékű, közösségépítő és a helyi gazdaságot élénkítő centrumokra van szükség. Erre a legszebb példa pedig a piac. 

(fotó: Budapest Dialog)

Vásártér a Hegyvidéken 

A helyi központok kialakítása nem csak az ott élők, de az egész város érdeke. Azzal, hogy egy külső kerületben megszületik egy élhető, helyiek által használt városrészmag, azzal a belső kerületekben élők is jól járnak, hiszen onnantól kisebb terhelés jut a belvárosra. Ezért is tartja fontosnak a főváros ezeknek a kerület- vagy városnegyedközpontoknak a megteremtését, megerősítését. TÉR_KÖZ városrehabilitációs pályázat célja közterek és közösségi terek megújítása Budapest-szerte, mellyel több piac megépítését vagy újjászületését is támogatta a főváros az elmúlt években. 

Ilyen volt például a XII. kerületben a Városháza tér megszületése. A kerület polgármesteri hivatala előtt ugyanis nem volt tér, az tulajdonképpen egy kereszteződésben állt, a Böszörményi út és a Kiss János altábornagy utca sarkán. A fejlesztés során az utóbbit sétálóvá alakították, így nem csak megszabadították a környéket az áthaladó autóforgalomtól (sokan használták menekülő útvonalként az amúgy békés utcácskát), de egy új sétatér született az önkormányzat épülete mellett.  

A később mellé emelt Kulturális Szalonnal olyan köztér alakult ki, ahol megvan minden, ami egy kisváros főterére kell. Ott a „városháza”, van kávézó, ücsörgő helyek, programot kínáló művelődési otthon és megfelelő méretű rendezvénytér, ahol nem csak termelői piac van rendszeresen, de itt rendezik meg a kerület karácsonyi vásárát is. 

(fotó: Keller Ferenc)

Hiánypótlás a Havannán 

A szocializmus idején épült lakótelepeken sok mindent kellett pótolni az elmúlt évtizedekben. Sokuknál hiányoztak a működő közösségi terek, az olyan épületek, amelyek kapcsolatot teremtenek ezekkel a közterekkel, na és persze a piacok. 

Pedig hogy igény lett volna rájuk, azt jól mutatja, hogy a XVIII. kerületi Havanna-lakótelepen a rendszerváltás óta folyamatosan működik egy hetivásár. Itt a feladat az volt, hogy egy már bejáratott, alulról jött kezdeményezést tereljenek mederbe, és segítsék vele egy új városrészközpont megszületését. 

Azelőtt parkoló lakókocsikból kínálták az árut, amit a fejlesztéssel egy színvonalas, kortárs piactér váltott fel. Itt részben állandó épületben, részben kültéri területen működhet tovább a heti vásár. Kialakítottak szociális helyiségeket, kerékpártárolókat és rendezett parkolókat, amik a vásárlóknak és az eladóknak egyaránt hiányoztak. A tervezést egy piacnapi közvélemény-kutatás előzte meg, ahol több mint háromszázan nyilatkoztak arról, mit is szeretnének. 

TÉR_KÖZ pályázattal itt a főváros a fejlesztés második ütemét is támogatta. Ennek során a vásárterület környezetét rendezték. Ahol amúgy is használt városi tereken működik a piac, ott a zárás után a lakosság visszaveszi a területet, ahogy azt mondjuk a hegyvidéki Városháza térnél is láthattuk. Az elsősorban piacfunkcióra használt területeknél viszont ki kell találni, mi legyen velük a használaton kívül. 

A Havannán egy olyan többfunkciós aszfaltburkolatot alakítottak ki, amely akkor is mutatós, amikor nincs éppen piac. Ráadásul a hét többi napján kikapcsolódási lehetőséget nyújt a fiatalok számára. Az árnyékolókkal, akadálymentes illemhellyel felszerelt új terület a kereskedelmi funkciótól függetlenül is közösségépítő helyszíne lehet a lakótelepnek. 

(fotó: Jarussza Zsófia)

Wekerlén híven a hagyományokhoz 

Wekerletelepen mindig is komoly volt a civil összefogás és a lokálpatriotizmus, amit egy jól működő helyi piac csak erősíteni tud. Ugyanakkor a népszerű Gutenberg téri piac felett eljárt az idő. Bódéinak építészeti színvonala és állaga amúgy is elütött a gyönyörű városrész megjelenésétől. A terv egy olyan épület megalkotás volt, amely nem csak üzleteket, hanem egy közösségi helyiséget is magába foglal, udvarán pedig egy kis őstermelői piacot ölel körbe. 

Mint az építészek – Füzes András, Tóth Péter  megfogalmazták, „a meglévő, véletlenszerűen kialakult bódék alapterületéhez tizednégyzetméter pontossággal kellett alkalmazkodniuk”, de nem csak ez jelentett kihívást. Olyan épületet kellett tervezniük, amely a gyönyörű, népies szecessziós környezetbe illeszkedik. Ez végül sikerült, pedig nem csak a műemlékvédelem előírásainak kellett megfelelniük, hanem a helyiek elvárásainak is, ami itt gyakran szigorúbb a hivatalosan elvártnál. A folyamatban részt vett a Wekerlei Társaskör is, mely a vásárlók és elárusítók véleményeit összegyűjtve fogalmazta meg az ott élők véleményét. Alighanem ezért sikerült egy jól működő piacot alkotni. 

(fotó: Danyi Balázs)

A Szomszédok Piaca Budafokon 

Budafokon a régóta korszerűtlen piac lassan inkább problémaforrás volt, mintsem közösségteremtő helyszín. A TÉR_KÖZ pályázat keretében felépült új létesítmény viszont olyan jól sikerült, hogy azóta is példaként emlegetik. Elnyerte Budapest Építészeti Nívódíját, a Pro Architectura Díjat, a közelmúltban pedig az évtized 30 legfontosabb magyarországi középülete közé választották Kertész András Tibor és Torma Sarolta alkotását. 

Pedig egyáltalán nem nagy, a tervezésekor pedig kifejezetten cél volt, hogy gazdaságos, fenntartható épület szülessen. Viszont elhelyezésének és kialakításának köszönhetően valóságos katalizátorává válhatott a tér újjászületésének. Közösségi tér jött létre mellette, a környék növényzetét pedig – amelyet teljesen egészében megtartottak – új zöldfelületekkel egészítették ki. A piaccal együtt a helyi civil szervezetek és a kerület lakói egy multifunkciós térrel is gazdagodhattak. 

A siker titka alighanem a közösségi programalkotásban rejlik: a szakemberek bevonásával tartott lakossági fórumokon sikerült összehangolni az érintettek érdekeit, elképzeléseit. 

Ez négy példa is mutatja, hogy milyen lehetőségeket rejtenek a budapesti piacok, és mennyit segíthetnek egy élhetőbb, „tízperces” város megteremtésében. Hiszen az a város jó, ahol jó lakni”. 

Megosztás